A Közép-olaszországi Siena provinciában három vizes terület található (Riserva dell'Alto Merse, Lago di Montepulciano, Val di Farma) , melyek öt különböző vizes élőhelyet tartalmaznak. Ezek az élőhelyek gyakorlatilag még érintetlen állapotban vannak, ellentétben Közép-Olaszország többi hasonló területével, ahol az emberi beavatkozás már sok helyen visszafordíthatatlan károkat okozott, például vízszennyezéssel vagy nem őshonos fajok betelepítésével. Siena vizes élőhelyei igen gazdag növény- és állatvilággal rendelkeznek, melyek között több védett faj is található (például az ölyv és a jégmadár). Az itt megvalósult LIFE projekt elsődleges célja az volt, hogy továbbra is megóvja ezeket a rendkívül értékes élőhelyeket az urbanizáció és turizmus beavatkozásától. Ennek érdekében a projekt során kezelési tervek készültek. A flóra és fauna megóvása is különösen fontos szempontja volt a projektnek, növénytérképeket készítettek, illetve élőhely-kezelési beavatkozások történtek, például nádasok kivágása és kezelése a biodiverzitás maximalizálásának érdekében, vagy  őshonos növényfajok előnyben részesítése a területen élő erősen veszélyeztetett madárfajok védelme érdekében. Szükségessé vált a halászat és vízhasználat szabályozása. A turisták beáramlását kétféle módon befolyásolták; információs táblákat helyeztek ki, illetve kerítéseket, hogy megakadályozzák az autóval vagy motorral való behajtást az érzékeny területekre. 

A normandiai Cotentin félsziget vizes élőhelyei rendkívül nagy ökológiai jelentőséggel bírnak, a terület Európa-szerte egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik (szikes mocsarak, fóka kolóniák, védett madarak költőhelye). A part menti vizes élőhelyek mentén azonban egyre gyakoribbá váltak a gazdasági, rekreációs céllal végzett tevékenységek, amelyek hosszútávon veszélyeztették az élőhelyek integritását. A belvízi mocsarakba olyan hidrológiai megoldásokat telepítettek, melyek szárító hatásuk nyomán rontották a mocsarak ökológiai minőségét. A projekt során három alprojekt valósult meg, ezek célja egyrészt a vizes élőhelyek védelme, másrészt azok ökológiai integritásának helyreállítása volt.

Először hat parti vizes élőhelyen csaknem 50 hektár földet vásároltak, ezen túlmenően pedig kezelési tervet készítettek, melyben a helyi földtulajdonosok számára rögzítették, milyen módon lehet a területen a földet használni, melyek a természetvédelmi célokkal is összeegyeztethetők. Lessayben olyan kezelési terv készült a tőzeglápokra és part menti vizes élőhelyekre, melyek elősegítették a környék SAC minősítését. Emellett kiemelt figyelmet fordítottak az élőhely-helyreállításra is, például a tuskók eltávolításával, tavak kikaparásával. A harmadik alprojekt célja az volt, hogy a belvízi mocsaraknál kiderüljön, milyen jótékony hatásai vannak a vízszint emelkedésének, ez pedig milyen előnyökkel jár a gazdák számára. A projekt során sikeres volt mind a fölvásárlás, az élőhelyvédelem és a kísérleti vízszintemelés is, azonban a projekt időtartama alatt nem sikerült véglegesíteni a földhasználatról szóló megállapodást a helyi földtulajdonosokkal.

Az Alviano-tavat harminc évvel hozták létre a Tiberisben egy hidroelektronikai rendszer által. Ez az ember-alkotta tó mára több védett madárfaj otthonául szolgál, melyek a Madárvédelmi Irányelvben is szerepelnek, azonban a Tiberis vizeiben az eutrofizáció és a lebeőanyag-tartalom közelmútlbeli növekedése nem kedvez ennek a ritka élővilágnak. Az üledékképződés miatt a tó vízszintje csökken, a nádasok és fűzfák benőnek a víz fölé, melyek a kacsák és gázlómadarak számára létfontosságú területek. A kétéltű fajok eltűnése is súlyos következményekkel jár a madárvilágra nézve, hiszen fontos táplálékforrást jelentenek nekik.

Az itt megvalósult LIFE projekt különlegessége, hogy a megvalósítása olyan vállalathoz fűződik, melyet korábban környezetkárosító tevékenységekkel vádoltak meg (Enel), a vállalat így valamelyest saját imázsának javítására is használhatta a projektet. A projekt átfogó, elsődleges célja olyan hidrológiai munkák elvégzése volt, melyek segítik a tó élővilágának megőrzését és védelmét. Az egyik fő intézkedés az üledékek eltávolítása és a tó más területére való szállítása volt, ezáltal a vízszint emelése. Azokon a területeken, ahova az üledéket szállították, szubvízi küszöböket hoztak létre, hogy további szennyeződésre ne kerülhessen sor, illetve a tó vízkeringését is javítják. A talaj gondos feltárása során olyan gyepek képződését segítették elő, melyek aztán a madárvilág élőhelyeként működhetnek.

A projekt egyik legnagyobb eredménye, hogy létrehoztak 150 hektárnyi vizes élőhelyet és nedves rétet, melyek elszigetelték a területet a Tiberis vízfolyásaitól, ezáltal a további szennyeződésektől is. Ezt a területet egy 1,2 km hosszúságú gáttal határolták el, mely felszedi a tó üledékeit. A területen növénymentesítés is történt például a cserjések eltávolításával, egy lejtő létrehozásával növelték a tó mélységét, ezáltal a vízmennyiséget is. A vízszint szabályozására elkészült egy zsilip. Kiépült egy hidrometerológiai állomás, amely már a projekt végére is képes volt a víz környezeti paramétereinek mérésére. A víz minősége ekkorra már számos pozitív változást mutatott. A beavatkozások mellett figyelmet fordítottak az edukációs programokra is.

A Los Galachos de La Alfranca természeti rezervátum az Ebro folyó középső részén, Aragón régióban található, és három holtágas tavat tartalmaz, melyet összefoglaló néven hívnak „Galachos”-nak. A rezervádum kiemelt természetvédelmi területnek számít, mivel védett madarok költőhelyéül szolgál, illetve bizonyos fajok telelésre használják. A holtági tavakhoz ez ártéri erdő kapcsolódik, mely fontos menedékhelyet jelent az átvonuló madarak számára, ezt az ártéri erdőt viszont veszélyezteti az öntözéses növénytermesztés elterjedése a folyó árterén. Szintén veszélyeztető tényező az egzotikus növényfajok elterjedése, a hulladéklerakás és a homok- és kavics kitermelés. A gátak hosszútávon a holtágak eltűnéséhez vezetnek. A környező területeken az intenzív földművelés olyan anyagokat old a talajba, melyek szennyezik a vízi környezet minőségét.

A megvalósult LIFE projekt elsődleges célja a rezervátum védelme, területének növelése volt a madárfajok számára. Ehhez előirányozták az ártéri erdő és a folyópartok helyreállítását, a szomszédos termőföldek újratelepítését, illetve a sérülékeny területek rehabilitációját, hogy elkerülhető legyen a további hulladéklerakás. További cél volt egy új lagúna kialakítása és a kisméretű rizstermesztés lehetővé tétele a területen. A projekt magába foglalta az állat-és növényfajokról szóló információ gyűjtést, illetve az állandó monitoring biztosítását is. A helyi lakosok és látogatók számára tájékoztatást nyújtottak a területről és az itt zajló fejlesztésekről is. A projekt céljai sikeresen megvalósultak, csaknem 60 hektárnyi területen került sor helyreállító tevékenységekre, köztük az ártéri erdők őshonos fajokkal való újraerdősítésével, a növényzet újratelepítésével. 1,5 hektár területen alakították ki az új lagúnát, amely bővítette a madárfajok pihenő-és menedékhelyeit. A Natura 2000 szempontjából a projekt legnagyobb sikere a az élőhelyek bővülése és a madárfajok populációjának javulása volt, a terület nagy része így természetvédelmi céloknak is megfelelt. A projekt végén a kedvezményezett jelezte, hogy folytatná a helyreállítási munkálatokat, nem csak ezen a területen, hanem az Ebro folyó más szakaszai mentén is.

A németországi Benningen és Memmingen városok között húzódik egy kis elfeledett természeti terület, amelyet Benninger Reid-nek neveznek. Ez a terület 22 hektáron fekszik, meszes lápok és megkövesedett források alkotják, ahol a talajvíz eléri a felszínt. A területen olyan ritka növényfajok fordulnak elő, melyek sehol másutt a világon nem találhatóak meg. A magterület körül extenzív és intenzív használatú legelők találhatók. A lakótelepi fejlesztések és intenzív mezőgazdasági hasznosítás miatt a talajvíz minősége megváltozott, a nyílt források benőttek.

A megvalósult projekt elsődleges célja az ökológiailag igen értékes magzóna meszes láprétként való megőrzése, a környezetében a nedves rétek kialakítása. Ehhez részletes előzetes vizsgálatokat kellett végezni hidrogeológiai felméréssel, hogy kiderüljön, milyen hatása lesz a beavatkozásoknak a környező beépített területre, melyre csak a Bizottsággal és különböző szakmai hatóságokkal történő konzultációk után kerülhetett sor. Az intézkedésekkel csökkentették a területről eltávozó víz mennyiségét, hogy a forrásvizek minél tovább a magzónában maradjanak. A magzónában eltávolították a nem őshonos növényfajokat, például a tűlevelűeket, hogy megakadályozzák a növényzet további túlnövését. Szükséges volt a magzónában és a környékén 42 hektárnyi föld megvásárlása vagy bérbeadása, illetve az érintett lakosság részletes, folyamatos tájékoztatása. PR tevékenységekkel hívták fel az itt élők és a látogatók figyelmét ennek az elfeledett helynek az értékére. A LIFE projekt jelentős pozitív változást hozott a területen azáltal, hogy a megjelenő problémákat együttesen, komplex módon kezelte. A hidrológiai munkák eredményeképp a vízszint 10-20 centiméterrel növekedett, illetve megnőtt a kalcium-karbonátos csapadék, ezek pedig feltételei a világon egyedülálló módon csak itt előforduló Cratoneurion és Armeria növényfajok terjeszkedésének.