Magyarország legnagyobb területű megyéje, az ország területének 1/12-e. A Duna–Tisza közén helyezkedik el. Északon Pest megye, keleten Jász-Nagykun-Szolnok megye és Csongrád megye, délen Szerbia és Horvátország, nyugaton Baranya megye, Tolna megye és Fejér megye határolja. Székhelye Kecskemét.
A település címere balra dőlő, aszimmetrikus kerektalpú tárcsapajzs, melynek egyszerű, fekete a kontúrvonala. A pajzs alapszíne kék. Ebben lebeg az aranybarna csonkolt faág, melynek két oldalhajtása szintén csonkolt. Az ág átlósan helyezkedik el a pajzsban, és a csonka pajzsszeglet felé mutat. A jobb oldali hajtás tövéből ered egy zöld (hársfa)levél, mely az ép pajzsszeglet felé mutat. A faág nem homogén egyszínű, hanem fahatásúra színezett. A levélen erezet látszik. Dunapataj címere több száz éves múltra tekint vissza, és a település egykori földesuraival, a Paksy családdal hozható kapcsolatba. Dunapataj Budapesttől délre kb. 103 km-re, Kalocsától északra cca.: 15-km-re elhelyezkedő, közel 3337 lelket számláló település. Történeti múltja igen színes, ezt bizonyítják templomai, régi épületei, lakóházai és a -Pataji Múzeum- is. A település természeti értékekben szintén gazdag. Ide tartozik az 1976 óta védett Szelidi-tó, a meszes-szódás jellegű Miklapuszta és a Duna ezen részén található holtág és szigetek. Mivel a település természeti és építészeti értékeiben gazdag, ezért nagy hangsúlyt kap az idegenforgalom. A turizmusban legnagyobb szerepe a Szelidi-tó üdülőterületének van, de egyre jellemzőbb a faluturizmus is, amellyel a helyi jellegzetességeket, népszokásokat széles körben ismertetni tudjuk. A rendszeresen megrendezett nyári és őszi rendezvények már hagyományt jelentek Dunapataj életében, mellyel színes népszokásaink bemutatásra kerülnek.Az önkormányzaton kívül több egyesület és alapítvány tevékenykedik a település fejlődése, jövője érdekében.
A Trianon utáni újrakezdés eredményeként 1924. december 16-án Kelebia néven önálló községgé alakult. Az új település lakossága főleg szőlő- és gyümölcstermeléssel, és kisebb mértékben kereskedelemmel foglalkozott, de megtalálható volt kevés számú kisiparos is. Már akkor is viszonylag nagy létszámot foglalkoztatott a vasút. A tanyavilágot a csoportos területi jelleg jellemezte, így alakultak ki az úgynevezett járások: Szkenderjárás, Fődijárás, Vermesjárás, Sztipityjárás, Négyesi-járás, Baromjárás, a Vasútföld és Bácsborista. Templom, iskola, vasútállomás, postahivatal, orvosi rendelő épült. A vasúti határátkelőhelyre határőrség, vám-és pénzügyőrség települt. A II. világháború harcai elkerülték a községet. A magyar-jugoszláv határ lezárása illetve az 50-es évek politikája kedvezőtlenül hatott a község fejlődésére. Sok itt hagyott gyümölcsös és szőlős teljesen elparlagosodott. Ez idő tájt szinte kizárt volt a fejlődés lehetősége. Megkezdődött a lakosság elvándorlása a községből (1945 – 4113 fő, 1949 – 4192 fő, 1960 – 4001 fő, 1970 – 3460 fő, 1980 – 3265 fő, 1990 – 3240 fő, 2000 – 3150 fő) A tanyás térség életben maradását a szakszövetkezeti forma, majd a villamosítás tette lehetővé. A gyümölcstermesztés mellett mindinkább nagyobb hangsúlyt kapott a kertészeti és szántóföldi növénytermesztés, valamint a kisállattartás. A mezőgazdasági munkákon kívül egyetlen számottevő munkaerőt foglalkoztató munkahely a MÁV volt. A kereskedelem, a szolgáltatás valamint a fegyveres testületek tudtak még nem nagy létszámú munkaerőt biztosítani. 1949-ben megalakult a Petőfi Termelőszövetkezet, mely később Vörös Csillag néven tevékenykedett. Ezt követte a Népfront Tsz, majd 1972-től a Rákóczi Csillaga Tsz. Hármójukkal közösen „sikerült„ a hegyközség jellegét teljesen tönkretenniük. Az egykori Kelebiai Szőlőknek maradványai se maradtak, a gyümölcstermelési kultúra kihaló félbe került. Megoldást a tanyák újraélesztése, a parlagterületek csökkentése jelentette, megélhetést adva a szövetkezetek felbomlása után a munka nélkül maradt és vállalkozásra képes mezőgazdasági vagy ipari dolgozóknak. 1965-bem 10 kh fehér spárgát ültettek, majd újratelepítették a szőlősöket és gyümölcsösöket. Az állatállomány fejlesztésére is nagy gondot fordítottak, nagyarányú legelőtelepítés, valamint szarvasmarha, juh és lótenyésztés folyt. Fellendült a spárgatermelés, ami Bács-Kiskun megye spárgatermelésének 60 %-át tette ki. Kialakult a község jelenlegi területe, mely 67,7 km2, lakosainak száma 3150 fő, legnagyobb részen magyar anyanyelvűek. A lakónépesség száma a 90-es évek második felétől stagnál. A lakosság 51 %-a külterületeken él. Külterületi lakott helyek: Bácsborista, Négyes járás, Vasútföld, Vermes járás, Sztipityjárás, Szkenderjárás, Fődijárás. A község infrastruktúrája igazodik a térség fejlettségéhez. A környező településekkel és a külvilággal úgy közúton, mint vasúton tartható a kapcsolat. A község főutcáját a Szeged – Baja főútról leágazó Kelebia – Bácsalmás összekötő út alkotja. Kiskunhalas város felé vasúton vagy az 53-as főúton haladhatunk. Buszjárat indul Szegedre, Bajára és Kecskemétre.
URL: http://kelebia.hu
Mivel Bátya a Duna mentén fekszik, környezetének geomorfológiai sajátosságait jellemzően a folyó hordalékkúpjának köszönheti. Területén természetes eredetű mélyedések találhatók (mocsarak, lápok, tavak, vízzel borított területek, holtágak, stb.). Szükségessé vált egy csapadékvíz-tározó létrehozása. A terület egyik jellemző természeti erőforrása a természetes módon kialakult, majd emberi tevékenység hatására formálódott agyaggödör (kubikgödör), ahonnan a helyi közösségek a házak, a középületek és a gátak építéséhez anyagot termeltek ki. Bátya településhez két nagyobb méretű kubikgödör is tartozik. A beavatkozásra szánt kubikgödör olyan természetes módon kialakult mélyedés, amelyet feltehetően évszázadokkal ezelőtt kezdtek anyag kitermelésére használni. A gödör kezeletlen, elhagyott volt, illegális hulladéklerakóként használták. A beavatkozás során a kubikgödör vizes élőhelyként került helyreállításra kotrással és lankás rézsű kialakításával, amelynek eredményeként nyílt vízfelület jött létre, ennek során szabálytalan, több medencéből álló rendszer kerül kialakításra. Ez azt jelenti, hogy a vizes terület több különböző mélységű kisebb medencéből áll, biztosítva azt, hogy állandó nyílt vízfelület és sekélyebb élőhely is kialakuljon. A vízpótlást a lakott területen lehulló esővíz biztosítja a meglévő csatornahálózaton keresztül. A rendszer kezelhetősége érdekében egy vízpótlást biztosító műtárgy és egy vízelosztó műtárgy került kiépítésre a medencék közötti vízelosztás biztosítása érdekében. Ez a mintaterület bemutatja, hogy a helyi önkormányzat bevonásával hogyan lehet a több medencés vizes élőhelyeket a különböző vízzel kapcsolatos éghajlati események (jelen esetben aszály és szélsőséges esőzések) kezelésére használni.
A település a Tisza partján fekszik, területének egynegyede a folyó árteréhez (hullámtér, A Duna-Tisza közi homokhátság az ország legvízhiányosabb területe. A Jászszentlászó, Szank és Móricgát önkormányzatait és gazdálkodóit tömörítő Dongér-Kelőér Vize Egyesület példaértékű kezdeményezése azonban megoldás lehet. Céljuk, hogy a helyi gazdálkodók által önként felajánlott területekre kivezessék az időszakosan megjelenő belvizet, hogy az helyben hasznosuljon. Az egyesület célja a belvízcsatornák elzárásaival a talajvízszint emelése és a meglévő természetes vagy mesterséges tározók feltöltése, időszakos vízborítások létrehozása és a kiszárítás folyamatának megállítása. Az egyesület évek óta végez kísérleteket a vízmegtartással és hatásaival kapcsolatban. Ezek egyike a zöldtömegmérés kaszálókon, betakarítás előtt. Száraz területen ez 0,2 kg/m². Ugyanezt összehasonlítva a 40 méterre lévő kontrollterületen lévővel is, ahol három héten keresztül időszakos vízborítást alkalmaztak: az eredmény az előző nyolcszorosa: 1,6 kg/m². A vízborítást időszakos csatornaelzárással oldják meg, jelenlegi lehetőségeinkhez mérten néhány ezer forintból, főleg homokzsákokkal, jászolgátakkal.
A projektet a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. koordinálja, teljes magyar címe: A meszes homoki erdőssztyepp-komplex ökoszisztéma szolgáltatásainak helyreállítása a Peszéri-erdőben. A 2017-2022 között zajló program célterülete a Peszéri-erdő, amely kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület, a Pannon biogeográfiai régió meszes homoki termőhelyeinek fajokban és élőhely-típusokban egyik leggazdagabb képviselője. Főbb célkitűzései a NATURA 2000 fenntartási célok teljesítését fenyegető, legjelentősebb helyi veszélyeztető tényezők (mint az inváziós fás- és lágyszárú fajok) visszaszorítása és felszámolása, és az aktív helyreállítási munkák elvégzésével a kiemelt jelentőségű közösségi élőhelytípusok kiterjedésének növelése és azok természetvédelmi helyzetének javítása. Emellett cél a biotópok fejlesztésével a közösségi jelentőségű, kedvezőtlen természetvédelmi helyzetű állatfajok állományainak növelése, és a legfontosabb ellátó, szabályozó, fenntartó és kulturális ökoszisztéma szolgáltatások helyreállítása. A régióban megvalósítandó több komplex oktatási-szemléletformálási tevékenységgel a társadalmi felelősségvállalás és környezettudatos magatartás növelése, és emellett a különböző típusú, helyben elvégzett beavatkozások alapján gyakorlatban tesztelt ajánlások megfogalmazása a hasonló problémákkal szembesülő területkezelők/gazdálkodók részére. A program sikeres megvalósítása hazánkban elsőként fogja egy teljes NATURA 2000 terület léptékében mind természetvédelmi, mind gazdasági oldalról is fenntarthatónak tekinthető pályára állítani az erdőgazdálkodási és erdőkezelési tevékenységeket.
A település bel- és csapadékvizeinek elvezetését a lakott területtől D-DK-i irányban húzódó XXXI-4 és a XXXI-4/a belvízcsatorna hivatott ellátni. A belvízcsatornák mérete esős, belvizes időszakban már nem elégséges, főleg úgy, hogy a csatornák állapota sem megfelelő, a becsúszott, leroskadt rézsűjű, feliszapolódott szakaszok lokális szűkületeket teremtenek, ahol a vízi növényzet is erősebben burjánzik, tovább növelve az akadályt az elfolyó víz útjában. A XXXI-4 csatorna ezeken felül a helyi szennyvíztelep tisztított vizének befogadója is, ami állandó terhelést jelent.
A projekt keretében ezen két belvízcsatorna bővítése, fejlesztése valósul meg. Ezenkívül a XXXI-4/a csatorna torkolatához egy tiltós műtárgy elhelyezése szükséges, hogy annak zárásával a csatornában visszatartható legyen a csapadékvíz, ezzel is segítve a víz helyben tartását. A felújítással összhangban a XXXI-4/a csatorna végszelvénye előtt becsatlakozó belterületi (Telep utcai) nyílt, földmedrű csapadékvíz-elvezető csatorna kialakítását is el kell végezni 400 m hosszban. A fejlesztés eredményeként a problémás (belvízvédelmi készültséggel, havária helyzettel érintett) helyek megszűnnek, a csatornahálózat összefüggő hálózatot alkot és képes lesz a település egészének vízelvezetését ellátni. A projekt 2021-ben zárult, amelyet az Európai Unió és Magyarország kormánya a : TOP-2.1.3-16-BK1-2020-00034 számon 100%-os támogatási intenzitás mellet támogatott.
Név:
Kovács Zoltánné Mária
E-mail:
kovacsne@bacskiskun.hu
Telefon:
76/513-885
Weboldal:
http://www.bacskiskun.hu/